Belső értékek

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábú vagyok, és még egy élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám: Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nem csak a testemet, hanem a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent megtanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek... Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked ,,szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy „hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túl elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, „sajnálom", „bocsáss meg", „kérlek", „köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

"Az ember sosem szűnik meg álmodni...  
Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, 
de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk... 
Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, 
ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz..."
(Paulo Coelho)

Ha most el kéne mesélnem valakinek az életemet, megtehetném úgy is, hogy független, bátor, boldog nőnek gondoljon. De ez nincs így, mert megtiltottam magamnak, hogy kimondjam azt a szót, ami sokkal fontosabb, mint a tizenegy perc: szerelem.
Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van.
Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.
És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát.
Ezért hiába minden élmény, tapasztalat, felfedezés, amit átélhetek - az egész nem ér semmit. Remélem, hogy ez az időszak hamarosan véget ér, és újra elkezdhetem keresni önmagam - egy férfi tükrében,
aki megért és nem okoz fájdalmat.
De micsoda ostobaságokat fecsegek? Hiszen a szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat emiatt.
Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit.
Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk.

Sorsunk urává válni nem egyszeri aktus.
Mindennap és minden órában újra és újra meg kell érte küzdeni.
A fölismerés és a megvalósítás között mély szakadék van.
Erről a szakadékról mindenki tud.
Ezt már a gyereknek is mindennap le kell győznie, amikor nincs kedve iskolába menni, de egy magasabb cél miatt mégis muszáj neki. Sőt már előbb is, amikor Énje azt súgja, hogy "Járj! Állj föl és járj!", de minduntalan a fenekére ül. És mégis föláll. És újra visszaesik.
Aztán újra föláll. Mostmár diadalmasan - de megint visszahuppan. Föláll, visszaesik, százszor, ezerszer, de ez nem zavarja és nem csüggeszti el....

...Az emberé mindig csak az lesz, amit sokszor ismétel.....

...A rászokás folyamata döntő.
S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni.
Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk.
Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk.
Ezért a valódi akarat nem csupán az, ami benső Vezérünktől eredően villámként átcikázik rajtunk, s bevilágítja lelkünk homályos tájait, hanem az, amit sokáig akarunk.
Hogy “Mit tegyek?”, azt már tudom.
De ez még kevés.
Az igazi akaratot onnan lehet felismerni, hogy az hétfőn, kedden, szerdán, októberben, novemberben, decemberben, jövőre és még húsz év múlva is akarom.”

"Alapkérdésekre kerestem a választ ezekben az írásokban. Kiválasztottam azokat a titkokat, amelyek az elmúlt húsz év során, az olvasóimmal való beszélgetések közben leveleikben a legtöbbször kerültek szóba: a hit, az istenélmény, a megismerés, a magány, a reinkarnáció, a szellemvilág, a szeretet, az anyai sors, a földi születés és halál titkait, s főleg azt a legnehezebb kérdést: hogyan lehet értelmesen és harmonikusan élni a mai romlott világban, melyet az ősi hagyomány "utolsó időknek" nevez? Igyekeztem sorban megfejteni ezeket a titkokat, de mindig elérkeztem egy pontig, ahol meg kellett állnom és meghajolnom a megfejthetetlen előtt..."

A szeretet törékenysége

Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul.A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny. Rendkívül figyelmesen és óvatosan kell bánni vele. Okozhatsz olyan sérelmet, hogy a másik bezárul, védekezésbe vonul. Ha túl sokat harcolsz, párod menekülni kezd; egyre hidegebb és hidegebb lesz, egyre jobban bezárul, hogy ne sebezhesse meg többé a támadásod. És akkor még hevesebben fogod támadni, mert le akarod győzni a hidegségét. Ez egy ördögi kör. Így távolodnak el egymástól fokról fokra a szerelmesek. Így sodródnak el egymástól, és úgy gondolják, a másik a felelős, ő árulta el a szerelmüket.Valójában azonban, én úgy látom, soha egy szerelmes sem árult el senkit. Egyszerűen a tudatlanság öli meg a szerelmet. Mindketten együtt akartak lenni, de valahogyan mindketten tudatlanok voltak. A tudatlanságuk csapdába csalta őket, és megsokszorozódott.


Kihívás

Gondolj a fákra. Behozhatsz egy fát a szobába, és bizonyos szempontból védett lesz; nem éri olyan erősen a szél. Amikor vihar tombol odakint, nem lesz veszélyben. De nem éri kihívás sem; minden teljesen védett. Beteheted egy melegházba, de lassan-lassan megsápad, nem lesz zöld többé. Valami mélyen a belsejében haldokolni kezd - mert a kihívás formálja az életet. 
Azok az erős szelek, amelyek nagyot ütnek, nem valódi ellenségek. Segítenek egységesebbé lenned. Úgy tűnik, mintha gyökértelenné tennének, de az ellenük folytatott küzdelem során versz gyökeret. Még mélyebbre küldöd a gyökereidet, hogy a vihar ne tudja elérni és elpusztítani őket. A nap nagyon forró, és úgy tűnik, mintha megégetné, de a fa még több vizet szív fel, hogy védje magát a nap ellen. Egyre zöldebb és zöldebb lesz. A természeti erőkkel folytatott küzdelem során tesz szert egyfajta lélekre. A lélek csupán a küzdelem során fejlődik ki. 
Ha a dolgok nagyon könnyűek, elkezdesz szétdarabolódni. Lassan-lassan szétdarabolt leszel, mert egyáltalán nincs szükséged az egységességre. Olyan leszel, mint egy elkényeztetett gyerek. Ezért, ha kihívással kerülsz szembe, éld meg bátran.

“ Azt hiszem az első és legfontosabb dolog a stresszel kapcsolatban, hogy az ember felismerje, többnyire nem az a probléma, amit az élet hoz, hanem az, ahogy reagál rá. Az pedig, hogy hogyan reagál a dologokra, attól függ, hogy mennyire érti meg a különféle stresszhelyzeteket. A kínaiak a “vey-csi” szót használják a krízisre. A két jel közül az egyik önmagában azt jelöli: “veszély”, a másik azt: “esély”. Minden nehézséghez, amely életünk során ér, ezzel a szemlélettel kellene viszonyulnunk: esély arra, hogy legyőzzük a veszélyt. ”

Voltál már úgy hogy teljesen fel voltál villanyozva az elhatározásodtól, hogy leadsz x kilót és csodálatosan fogsz kinézni, hogy szerzel magadnak egy tökéletes munkahelyet ahol kiélheted mondjuk a kreativitásodat, hogy írsz egy könyvet…. És akkor hirtelen egy sötét fekete lyukba találtad magad és amire kikecmeregtél belőle már eltelt egy hónap, kettő talán egy év is.

A halogatás tulajdonképpen a sikered elé gördített érzelmi blokk. Olyan mint egy áttörhetetlen beton fal. Ezt a falat a tudatalattink generálja gondolatainkra adott válaszként.

Amikor érzelmeink összhangban vannak a logikánkkal, nagyon könnyen követni tudjuk ezt a logikát. De, amikor a kettő között van egy kis egyet nem értés vagy netán szakadék, általában az érzelmek győznek.

Stressz és halogatás

Amikor nem tudunk azonosulni a céljainkkal, nagyon nehezünkre esik megtenni a megfelelő lépéseket. Könnyen előfordulhat, hogy fel sem ismerjük ezeket a lépéseket. Mi a megoldás? A halogatás. Nem azért mert az akarjuk, hanem mert a halogatás a legkisebb ellenállás útja.

Amikor a halogatás egy életstílussá válik a közérzetünk, az egészségünk látja kárát. Céltalan tevékenységekkel foglaljuk el magunkat csakhogy indokot találjunk arra hogy miért nem végezzük el amit el kellene.

Annyira elmerülünk és azonosulunk a jelenlegi helyzetünkkel, hogy nem díjazzuk azt az ötletet, hogy célunk érdekében változnunk kellene.

„Egy probléma nem oldható meg azzal a gondolkodásmóddal amely a probléma létrejöttéért felelős” (Einstein)

Ez a megrekedt állapot óriási stresszt jelent számunkra és jelentkezik viselkedésünkben, önbecsülésünkben, egészségi állapotunkban.

Mindez odáig fajulhat, hogy már a kínálkozó lehetőségeket sem látjuk meg.

Ahhoz hogy megváltoztassuk a legkisebb ellenállás útját, hogy képesek legyünk felismerni a lehetőségeket és képesek legyünk cselekedni, feltétlenül szükségünk van arra hogy érzelmeink összhangban legyenek és támogassák logikánkat és törekvéseinket.

Jelen van életedbe a halogatás kényszere?
Gondolkodj el rajta, hogy mi lehet a hátterében!

Mottó: „Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben. „

Zsúfolt reggel volt a rendelőben, amikor 8:30 körül bejött egy bekötött ujjú idős úr. Rögtön szólt, hogy siet, mert 9 órakor van egy fontos találkozója. Kértem, hogy foglaljon helyet, tudván, hogy eltelik még legalább fél óra, míg az orvos megérkezik. Figyeltem, milyen türelmetlenül nézi percenként az óráját. Idő közben arra gondoltam, hogy nem lenne rossz, ha levenném a kötést és megnézném, miről van szó. A seb nem tűnt olyan súlyosnak… az orvosra várva, eldöntöttem, hogy fertőtlenítem a sebet, és egy kis beszédbe elegyedtem. Megkérdeztem, hogy mennyire fontos a találkozója, és hogy nem szeretné-e mégis megvárni az orvost. Azt válaszolta, hogy feltétlenül az idősek otthonában kell menjen, ahogyan évek óta teszi, hogy reggelizzen a feleségével. Udvariasan a felesége egészsége felől érdeklődtem. Kedvesen, az idős úr elmesélte, hogy az Alzheimer kóros felesége 7 éve él az idősek otthonában. Gondolva, hogy a feleség egy tiszta pillanatában esetleg felizgatja magát az ő késése miatt, siettem, hogy kezeljem a sebét, de az idős úr elmagyarázta, hogy 5 éve már nem ismeri fel… Akkor csodálkozva megkérdeztem: „És ön minden reggel elmegy, hogy együtt reggelizzenek?” Egy édes mosoly, és egy lágy kézsimogatás közben válaszolta: „Az igaz, hogy ő már nem tudja, ki vagyok, de én jól tudom, ki ő.”

Szó nélkül maradtam, és kellemes borzongás futott végig rajtam, miközben néztem a sietős léptekkel távolodó öreget…
Lenyeltem a könnyeimet, miközben arra gondoltam:

„ Ez a szerelem, ez az, amit az élettől szeretnék!... Hiszen alapjában véve, ilyen az igazi szerelem?! Nem feltétlenül fizikai, és nem ideálisan romantikus. Szeretni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami volt, ami van, és azt, ami még nem történt meg. Nem feltétlenül azok a boldog és kiteljesedett személyek, akiknek minden dologból a legjobb van, hanem azok, akik a legjobbat tudják kihozni mindabból, amilyük van…
Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.

az is lehet hasznos, sőt, jó...

Egy hajótörésben mindenki odaveszett, csak egyetlen ember élte túl a szerencsétlenséget.
Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette.
Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen leégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle.
A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.

"Hogy tehetted ezt velem Istenem? 
Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat?
Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó
Nem hitt a szemének! 
Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.

"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány...

Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt. 


Az elementáris Erós az az ősi összefűző Hatalom, amely összetartja az atomokat, kiegyenlíti az ellentéteket. Az elementáris Erósnak két gyermeke van, az egyik a szerelem birodalmát kapta, a másik a barátságét. Ez a két gyermek Aphrodité, a szerelem és Philia, a barátság istennője 


A szerelem az ember minden erejét előcsalja, fölkelti és felkorbácsolja. Más szóval: a szerelem az összes szenvedélyeket felébreszti. Még jobban: a szerelem az emberben lakó démonokat mind felszabadítja.A barátság az ember erőit összhangba hozza. Más szóval: a barátság az összes szenvedélyeket megfékezi. Még jobban: Philia az egyetlen istennő, akinek megjelenésére az elementáris démonok lecsillapszanak és megbékülnek. 


A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én. 

A szerelem titka, hogy a kettőből egy lesz, a barátság titka, hogy az egyből kettő. Ezért a szerelem fordított barátság, úgy hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé. 

Története van a könyvnyomtatásnak, a pénzverésnek, a hajózásnak, az öltözködésnek, a mérgek használatának és a cserépedényeknek. A barátságnak nincs. Miért? A barátság története: Lao-Ce és barátai, Buddha és barátai, a barátság a trójai háborúban, Harmodios éa Aristogeitón, Sokratés barátságai, a Grál-lovagok, a festők, művészek és költők barátságai, a George-kör. 


A barátságnak három kizáró oka van: a hiúság, a gőg és az irónia. Az Én felülemelkedésnek ez a három alapformája. Mind a három lezár és kirekeszt. Mind a három autista magatartás, és az az ember használja, aki minden áron különbözni akar. A hiúság a másik emberben csak tükröt keres és talál; a gőg csak szolgát és alárendeltet akar, akit megvethet; az irónia csak tökéletlenséget. Tudjuk, hogy mindenki tükör, szolga és tökéletlen. De zt is tudjuk, hogy nem ez a fontos. A barát magát teszi tükörré, szolgává, tökéletlenné. S aki ezt nem érti, és hasonlóval nem viszonozza, az nem az embert sérti meg, hanem a barátságot. 

A barátságnak négy formája van: a hősies, az intim, a szellemi és a játékos. De az igazi barátság mind a négyet egyesíti, s ezért nyugodtan mondható, hogy ez a barátság négy dimenziója. A hősiesség az, hogy feláldozom érte életemet; a szellemi az, hogy ahol együtt vagyok vele, az a szellem világa; a játék az, hogy oly vidáman játszom vele, mint a gyermek; az intim az, hogy feltárom magam.

A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag. Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog. 

A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet. Minden változik, csak a szeretet marad állandó. Ebben a változó világban a szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia. Minden más áramlás, átmenet. Csupán a szeretet örök. 
Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened. Az egyik a szeretet, mert az az egyetlen dolog, ami nem illúzió. Az az egyetlen valóság; minden más álom. Vagyis, ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz. Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá, mert a szeretet az egyetlen igazság. 
A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra, hogy valami benned sosem sétál. Ez a lelked, a sarkcsillagod. Eszel, de valami benned sosem eszik. Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös. Ezer és egy dolgot csinálsz, de valami benned tökéletesen túl marad a cselekvésen. Az a sarkcsillagod. Tehát séta közben emlékezz arra, ami sosem sétál. Mozgás közben emlékezz a mozdulatlanra. Beszéd közben emlékezz a csendre. Cselekvés közben emlékezz a létezésre: 
Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó, ami sosem pislákol, sosem ingadozik, ami nem ismer változást. Ez a változatlan benned, a valódi. És a szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj.

Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.

Faludy György - Te érdekelsz



Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
nézésed kék halai bennem úsznak;
megérezlek, ha még a sarkon túl vagy.


Te vagy a tükör, hol magamra látok;
az ablak: abból nézem a világot,
s a labirintus: mindig benned járok.




“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.”
(Marcus Aurelius)

A legtisztább és legtökéletesebb szeretet figyel a másikra, és azt adja, amire a másiknak valóban szüksége van. Ez nem mindig azonos az illető akaratával, vagy óhajával.
Az igaz mester nem tanítványa elvárásait teljesíti. De csak az önzéstől megszabadult bölcs jogosult drasztikus elvárásokat támasztani.
Az átváltozás egy fájdalmas öröm. De valódi átalakulás csak a befogadás, és érzékenység állapotában mehet végbe,amikor teljes odaadással és bizalommal fordulunk a szeretet felé.

"A szeretet hangja muzsika: ajándék a léleknek, felüdülés a szellemnek, megkönnyebbülés a szívnek. Ez a szó: szeretet, élettel teli valóság, segít feloldani és feloldódni; megérteni és megértetni; megtartani és elengedni. Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád, a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál, vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. Mi volna... csodálatosabb az embernél? Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Mert, egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadás épp oly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. Az ember szeretetre született."

A szerelmet a barátsághoz hasonlóan nem csupán parttalan érzelmek, hanem a viszonzáson alapuló szeretetből fakadó cselekedetek sora táplálja. 
A barátság kulcsa: a közösségvállalás. Ezt a kulcsot azonban az együttlét fordítja el a zárban. A barátság két embernek olyan egysége, amely sorsközösségen alapul. A közös ismeret nagy titok, amit csak “Ők” ketten tudnak. “Barátnak lenni”, ehhez tudatos erőfeszítésre és elkötelezettségre van szükség. Akit barátunknak tartunk, annak nem akarunk szomorúságot okozni. Az őszinte barátság nem ismeri az önzést, erősebb lehet a rokoni kapcsolatnál, hiszen szabadon választott. A barátság legérettebb fázisa, amikor társunk iránt olyan vágyat érzünk, hogy teljesen megismerjük őt és olyan közel legyünk hozzá, amennyire csak lehet.
A barátság és a szerelem is a tűzhöz hasonlóan kialszik a közöny miatt. Az emberi kapcsolatok minden fajtájában szükség van a megújulásra, de ez csak akkor lehetséges, ha szánunk rá elég időt és figyelmet.

Szerelem…Mi ez ? Mi ez a megfoghatatlan tünemény, melyért emberek élnek, halnak, nevetnek, sírnak? Áldozatot követel, örömet hoz, nyomorba taszít, megöl, felemel, bátorít, vakmerővé tesz, gyámoltalanít, kiéget, feltüzel, megöl és éltet. Őrülten kívánjuk, hogy megnyugtasson minket. Mi vagy Te, te érzelem, honnan jöttél, hová tartasz? Magaddal viszel az úton, vagy hagyod, hogy kergesselek vakon? Felemelsz, hogy vágyaim elégedetten kacagjanak, vagy lesújtasz rám, hogy szétmarcangoljanak? 
Szeretet és Szerelem. Nem ugyanaz a kettő. Okosnak lenni csak szeretve lehet, szerelembe esve nem. Elfogadni, lemondani, támogatni, szabadságot adni és kapni … ezek az igaz szeretet ajándékai.
Küzdeni, sírni, lebegni, győzni, veszíteni, elvenni, megtartani, vágyni, zokogni, akarni, zuhanni, örülni, lelkesedni… ez a Szerelem követelése. Gyarlóságainkkal kell jóllakatni a Szerelmet, önzésünk és mohóságunk a legfőbb tápláléka. 
Akarhatunk benne okosak lenni, ráhúzhatjuk, hogy lehet békés, ha a szeretet törvényeit követjük, de akkor odébb áll, és előbb – utóbb utánamegyünk. Adj a Szerelmnek enni! 
Lakasd jól valós önmagaddal, ne akarj megfelelni, Ő sem felel meg neked, ne akarj jó lenni, Ő is csak elvesz. „Elégíts ki!” – ezt modjátok hármam, Te, Ő és a Szerelem. Fogadd el az önzést, vegyél és adj, élj és halj, harcolj és békélj, és leld meg e dualitásban az örökké változó harmónia futó pillanatait. Ember leszel, és ne szégyeld, hogy nem vagy Isten, ne akarj azzá válni, aki teremtett, és ne feledd, hogy a Szerelmet is kaptad. Élj vele, vagy halj meg elevenen.

Az Igaz szeretet tíz titka című könyv egy mese, de nagyon megfogó és ami a legfontosabb, hihetetlenül bölcs. Ősi kínai bölcsességeken alapszik. Arra tanít meg, hogyan kell megtalálni és megtartani a szerelmet és a kapcsolatokat.

Hiszek abban, hogy minden ember életében
elérkezik az a pillanat, amikor megnyitja szívét és lelkét. Amikor képessé válik gúnyos mosolygás nélkül, nyitottan, tiszta szívvel befogadni azokat az érzelmek és gondolatokat, amik megváltoztathatják, teljesebbé tehetik az életét.

Adam Jackson könyve ilyen érzelmekről és gondolatokról szól. Egészen egyszerű, mégis nagyszerű, és könnyen befogadható módon vezeti rá olvasóit az Igaz Szeretet Titkaira, melyek a következők:

Az első titok: a gondolat ereje

A második titok: a tisztelet ereje

A harmadik titok: az adni tudás ereje

A negyedik titok: a barátság ereje

Az ötödik titok: az érintés ereje

A hatodik titok: a „szabadnak hagyni” elv ereje

A hetedik titok: a szavak ereje

A nyolcadik titok: az elkötelezettség ereje

A kilencedik titok: a szenvedély ereje

A tizedik titok: a bizalom ereje

Már a felsorolás önmagában is elég arra, hogy elgondolkodjunk, vajon a saját életünkben használjuk-e ezeket az erőket. Hogy képesek vagyunk-e szavakba önteni gondolatainkat, hogy tudjuk-e tisztelni szeretteinket, barátainkat, hogy megbízunk-e bennük annyira, hogy „szabadon” engedjük őket.

Számos olyan témáról esik szó a tíz titok ismertetése közben, amelyekkel sokan talán nap mint nap találkoznak. Amik miatt esetlen sokszor ülnek otthon magányosan, elkeseredetten, randi előtt vagy szakítás után, esetleg egy kiadós veszekedés során szerzett „sebeket” nyalogatva, miközben azt kérdezik maguktól: vajon hol rontottam el.

Ahhoz, hogy saját életünkben képesek legyünk alkalmazni az Igaz Szeretet Titkait, szembe kell néznünk legnagyobb ellenfelünkkel: önmagunkkal. Ha ezt az „akadályt” sikerrel vettük, nagyjából semmi sem állíthat meg bennünket a teljesebb, boldogabb élet felé vezető úton. Ami nem egyszerű ugyan, de a nehézségekkel szembetalálkozva csupán elég arra koncentrálnunk: nem vagyunk egyedül.

Volt egyszer két jégtömb.A hosszú télen keletkezett egy sziklás,bozóttal körbevett üregben,a hegyoldalt beborító erdő közepén.
Makacs közönyösséggel méregették egymást.Viszonyuk meglehetősen hűvös volt. Néhány"jó napot",egy-két "jó estét".Semmi több."Jégtörésről" szó sem volt. Mind a ketten azt gondolták egymásról:
-Igazán átjöhetne hozzám!
De a jégtömbök egyedül nem tudtak elmozdulni a helyükről.Így nem történt semmi és a jégtömbök még jobban önmagukba zárkóztak.
Az üregben lakott egy borz,aki egy napon így fakadt ki:
-Milyen kár,hogy itt bent kell lennetek! Gyönyörűen süt a nap odakint.
A két jégtömb feljajdult,kiskoruk óta tudták,hogy a nap a legnagyobb veszélyt jelenti számukra.
Meglepő módon azonban,most az egyik jégtömb azt kérdezte:
-Milyen a nap?
-Csodálatos....Maga az élet!-válaszolta zavartan a borz.
-Csinálhatnál egy kis rést az odú tetején...Szeretném látni a napot!
-mondta a másik.
A borz fúrt egy kis lyukat a gyökerek közé és a nap meleg,enyhe fénye aranysugárként hatolt be az üregbe.
Néhány hónappal később egyszer délben,ahogy a napfény felmelegítette a levegőt,az egyik jégtömb olvadni kezdett és kis patakká változott.Másképpen érezte magát,már nem volt többé ugyanaz a jégtömb,ami eddig.A másik is ezt érezte. Pár nap múlva két kis folyócska kezdett csordogálni,csillogó kis tavat alkottak,amelyben az ég kékje tükröződött. A két jégtömb még érezte saját hidegségét,de ezzel együtt a törékenységét és magányt,a közös aggodalmat és a bizonytalanságot is. Felfedezték, hogy keletkezésük egyforma és valójában szükségük van egymásra. Jött két tengelice és egy pacsirta,hogy szomjukat oltsák. A rovarok ott zümmögtek a tó körül......
És ebben a boldogságban ott tükröződött a két jégtömb,akik most szívet találtak maguknak. 
Olykor elég egy napsugár. Egy köszönés. Egy kedves szó. Egy simogatás. Egy mosoly.
Ilyen kevés dolog kell ahhoz,hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek.

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? – kérdezte aznap este a csillag. 
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte: 
– Nem… nem. Nem annyira ritkák. Csak hát… az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az – hogy mondjam neked? – a szív ügye.
– Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
– Hagyjál most, álmos vagyok. (...)
– Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
– Szeretlek! Nagyon!
– Jó éjszakát! – mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Mondják: várd a boldogságot, egyszer majd eljön, és mennyien esnek ebbe a csapdába: nem jön semmi, csak az idő suhan tovább hátára kötve az esélyt. Útmentén szétszóródott kövek, s néhol egy-két virág.

Ne várd a boldogságot, hiszen magad vagy a mester, s nem a kő építi a házat, hanem a mester.

Te vagy a kertész is. A kertész ülteti a magot, ő álmodja az erdőt, mezőt!.. Ne várj! Légy inkább mester, álmodj magadnak várat, s amit az idő eléd gördít, illeszd a palotád falába. Légy kertész, aki útja során magot vet. Építsd, ültesd a boldogságot, s meglásd kunyhódban, palotádban, erdődben, meződön a boldogság ölel majd magához. Minden kőnek lelke lesz, ami téged áld, minden elültetett magból kikel a boldogság, mert hisz a boldogság te vagy magad.

Magad! Tehát a mag-ad! Saját magod a boldogság csirája, s ebből épülhet csak álmaid háza, ebből sarjad Napsóvárgó fád, virágod! Vesd el a magod, s mindenben önmagad találod.

A cél: boldognak lenni. Ezért sokáig, napról napra meg kell dolgozni. Ha pedig az ember végre eljut odáig, még mindig rengeteg a teendő: meg kell vigasztalni másokat.


Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek azok, akiket szeretsz.


A szeretet mindig veled van, neked csak észre kell venned. Boldogságod olyan lesz, mint a szereteted. Mindennap új életre tudod kelteni, ha akarod.

Az öntudatosság bátorságot követel, hogy saját magunk merjünk lenni, hogy felismerjük egyediségünket és megismételhetetettlenségünket.A szeretet gyümölcsei vagyunk, arra születtünk, hogy mélységesen szeressükk magunkat és másokat. Ha próbatételek elé állit minket a Sors, azaz nehézségek merüklnek fel az életünkben, akkor kapunk egy esélyt arra,hogy egy ujabb problémára keressünk és találjunk megoldást, boldogságra bukkanva ezzel.

Legyen időd a munkára - ez a siker ára. 
Legyen időd a játékra - ez az örök ifjúság titka. 
Legyen időd a nevetésre - az a Lélek muzsikája. 
Legyen időd a gondolkodásra - ez az erő forrása. 
Legyen időd az olvasásra - ez a bölcsesség alapja. 
Legyen időd, hogy kedves légy - ez a boldogsághoz vezető út. 
Legyen időd, hogy szeress és Téged is szeressenek - ez isteni kiváltság.


A barátok olyanok, mint a léggömbök - ha elengeded, talán soha többé nem tudod megfogni õket. Olykor annyira el vagyunk foglalva saját életünkkel és gondjainkkal, hogy észre sem vesszük, mikor hagytuk õket elrepülni. Néha annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy kinek 
van igaza és kinek nincsen, hogy teljesen megfeledkezünk arról, mi a helyes és mi nem.
Néha egyáltalán nem vagyunk tudatában az igaz barátságnak, mielõtt már késõ. Én ezt nem engedem meg. Ezért a szívemhez kötlek, hogy soha ne veszítselek el.

Egy nap a csacsi beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan kisétált! 
Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!